A hideg-remix eljárás, pályaszerkezeti rétegek homogenizálása helyben készülő technológiája, melynek során a meglévő inhomogén pályaszerkezet anyagát a szükséges mennyiségű kiegészítő/javító anyaggal (kővázzal), valamint kötőanyaggal (cement és/vagy bitumenes kötőanyag) a helyszínen speciális célgép alkalmazásával átkeverik, elterítik és tömörítik.
Az eljárással a megfelelő alátámasztással és vízelvezetéssel rendelkező utak esetében, egy új, jó teherbírással rendelkező, kedvezőbb összetételű alapréteg állítható elő, a meglévő anyagok felhasználásával.
A hideg eljárások bármilyen kategóriájú utakon alkalmazhatóak, akár gyorsforgalmi úthálózaton is.
A helyszíni hideg eljárások általában a deformált alsóbbrendű utakon terjedtek el, de a jövőben szintén alkalmazhatóak magasabb rendű utakon.
A hideg-remix technológia alkalmazása előtt felmerülhetnek a kérdések, egyáltalán jó ez a technológia, kipróbált, elvárható a régi anyagoktól az újjal azonos viselkedés, valóban lehet költség-megtakarítást elérni?
Bármely hideg-remix technológia alapelve, hogy a meglévő utak burkolati rétegei, olyan adalék és kötőanyagforrások, melyek újrahasznosíthatóak az új burkolati rétegekben. Ezt már több évtizedes külföldi – és hazai – gyakorlat alátámasztja. Más szavakkal: a visszanyert pályaszerkezeti rétegekben lévő adalékanyag akár többször is felhasználható, míg a kötőanyag alkalmankénti minimális fiatalítást igényel.
Természetesen a tervezési fázisban alaposan meg kell vizsgálni az alkalmazható technológiákat, változatokat. A vizsgálatnak ki kell terjednie a meglévő út állapotára, hibáira, a beavatkozás céljára (pl. szerkezeti megerősítés vagy csak felületi hibák javítása), a visszanyerhető aszfalt tulajdonságaira, a visszanyert anyag szükséges feljavítására, a visszanyerés lehetséges mélységére, a kötőanyag javítási módjára.
Ezt követően lehet az úgynevezett hagyományos technológiát műszakilag és anyagilag összehasonlítani a szóba jöhető újrahasznosító technológiákkal.